1. Fejezet

Sziasztok! szóval hol is kezdjem? Először is nagyon hálás vagyok a támogatásotokért, és hogy már a prológusra kaptam 6 kommentet és 7 db feliratkozót. Megmondom őszintén nagyon meglepett. Örömet okozott, nem is kicsit.Azt szeretném kérni, hogyha tetszik a történet, akkor továbbra is kommenteljetek. Nem kötöm kommenthez a részeket, mert az önző dolog lenne, de hálás lennék pár szóért. Köszönöm xx.


A már nehéz léptű reményvesztett embereket különböző sorokba állították.
Voltak a férfiak, gyerekek és a nők. Fogalmam sincs mi szerint válogatták ki, ki merre menjen, de az embereket két irányba terelték. Mikor én kerültem sorra, egy tűt szúrtak a karomba és vért vettek tőlem. Felszisszentem, de több reakciót nem voltam hajlandó mutatni. És ami még különös, hogy mi emberek, kaptunk levegőt ezen a bolygón. A levegő összetétele valószínűleg olyan lehetett mint a miénk. Némi kis vérelemzés után, az egyik sorba löktek. A családom is ott állt, és a Zayn nevű gyerek is. Felzselézett haja tökéletesen állt formás kis feje tetején. Barna szemei feszülten fürkészték az új helyet. Aggodalommal teltek meg gyönyörű vonásai. Fejét oldalra szegezte és kereset valamit, vagy valakit a tömegben. Borzasztóan tökéletes ajkai gyengéden elváltak egymástól miközben kutatott. Izmos felsőtestén és karján feszült a szűk hosszú ujjú, fekete póló. Erős mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Egy gyors mozdulattal megnyalta kiszáradt, mégis pompás ajkait, majd kezét szűk farmerja zsebébe csúsztatta. Tekintete hirtelen felvillant, és intett valakinek. Ez a srác maga a tökéletesség. A mozdulatai...a kinézete...Pompázatos.-Jézusom...mikre gondolok? Ezt...Nem szabadna. Főleg itt nem, és főleg ilyen hamar. Egy szót váltottam vele....Én meg már fantáziálok róla, és ami azt illeti tátott szájjal bámulom. Elkaptam hát róla a tekintetem, és a földet kezdtem nézni. Aztán jobban szemügyre vettem a körülöttünk lévő dolgokat. Az égre néztem, ahol a nap helyett más bolygókat lehetett látni. Elragadó volt, de nagyon különös. Aztán szemügyre vettem a bolygót. Olyan volt mint a föld, csak nagy magas házak helyett széles kertes házak voltak. Ezeknek mindegyike fémből volt. Legalábbis fémnek látszott. Lehet hogy az is valami földönkívüli anyagból volt. Szemeimmel tovább pásztáztam a földet, várakozás közben ez érdekesebbnek tűnt. A cipőm orrán akadt tekintetem, mikor a sajátom előtt egy nike cipőt pillantottam meg.  Picit feljebb néztem és egy fekete farmert véltem felfedezni. Felnéztem egészen a cipő gazdájának arcára, s mozdulataim közben a szívverésem hevesebb lett. Zayn.
-Hát te? -Kérdeztem és szinte éreztem ahogy arcom kivirul.
-Egyedül vagy? -Nézett rám komoly tekintettel.
-Nem. Velem van a családom. Apám, anyám és a húgom. És te?
-Négy barátommal, és az ő családjukkal. Mind ezen az oldalon állnak.-Mondta.
-És a te családod? -Vontam fel a szemöldökömet.
-Ez egy elég hosszú történet. Fáj róla beszélni, de ha ezt túléljük, akkor ígérem elmesélem, rendben? -Arcán egy darabka kis érzelem sem látszott átfutni. Különös volt.
-Rendben. Bár nem hinném hogy te a génhibás oldalhoz tartoznál. -Vontam vállat, mire szélesen elmosolyodott.
-Ezt most hogy érted? -Kuncogott halkan és keresztbe fonta a karjait mellkasa körül.
-Hát...ömm....sehogy. -Vakartam meg a tarkóm zavartan, mire ő csak mosolyogva rázta a fejét. Végig néztem a másik soron, ahol már nagyon sok ember állt. Borzasztó volt, hogy talán annyi embert elpusztítanak. Szomorú és félelemmel teli pillantást vetettem körbe az embereken. Mindig mindenki sorsát a szívemen viseltem. Ezt Zayn is láthatta, mert lehajolt hozzám és csillogó barna szemeivel biztatóan nézett az én szemeimbe.
-Minden rendben lesz. -Suttogta és egy halvány mosoly jelent meg az ajkain. Aprót bólintottam, majd felnéztem, mert a sor megindult. Zayn is előre felé fordult és tömeg tempóban sétáltunk előre. Nyomasztó volt ez az egész. Ekkor egy fiú lépett mellém. Barna haja volt, és fehér szemei. Bíztatón nézett szemeimbe, és suttogni kezdett.
-Ti túl élitek. Már ne aggódj. -Suttogta és a ,,főnökhöz" sietett. Ahhoz a nőhöz, aki a beszédet is mondta vagy mit. Rám mutogatott, és beszélt. Kicsit sem tetszett ez a dolog.  Tudtam, itt valami nem lesz rendben.
Nem telt bele sok időbe, és a betelepítés megtörtént. Egy békés és nyugodt házacskát kaptunk nagy kerttel. A kertbe virágok voltak ültetve, és tényleg szép zöld volt. Kaptunk egy nagy beépített medencét is. Az ember eltűnődik...Ezek lemásolták az élet stílusunkat?
Bementünk, és mindenkinek volt külön szobája. A szobámba mentem, melyhez kulcsot kaptam. D22. Az érdekes az, hogy a 22 a szerencseszámom. Felettébb megtisztelő. Benyitottam a nem kicsi szobába, és bámulatos dolgot láttam. Annyira az én ízlésem szerint volt berendezve... Minden lila volt, feketével díszítve. Pihe-puha ággyal, szebbnél szebb bútorokkal. Szekrények viszont nem voltak. Három ajtó volt a falon. Két egyes, és egy kettes. Az egyik wc-volt, a másik fürdő, és a harmadiktól elakadt a szavam. Egy hatalmas gardrób volt, ami tele volt ruhákkal.....az én méretemben.
-Tetszik? -Szólalt meg mögöttem egy mély hang. Felé fordultam, és a barna hajú fiú volt.
-I..igen...De ki vagy, és hogy lehet hogy ez a szoba nekem készült?
-Tudod a mi gépeink fejlettek. Már mikor levettük a véred láttunk mindent. A gondolataid, és minden mást. A többi fejlett műszerünkkel, pedig berendeztük a lakásokat, ami összesen 20 percet vett igénybe. Amúgy bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Adam vagyok. -Nyújtotta a kezét. Először is fel kellett fognom amit mondott. Már ez sem volt olyan könnyű. Aztán ránéztem a kezére és hezitáltam. Kezet fogjak vele? Vele, aki egy közülük? Nem is tudom...
-Gyerünk. Nem foglak bántani. -Túrt bele barna hajába, ami hihetővé tette ezt az egészet. Felé nyújtottam a kezem, ő megragadta és megrázta. A nevemet várva fürkészte arcom, én pedig lassan dadogtam ki;
-Lizzy vagyok. -Érintése puha volt. A testének nem volt hőmérséklete, és kicsit textil tapintása volt. Még egy meglepő űrlény tulajdonság.
-Lizzy, nagyszerű. Én leszek az, akivel együtt leszel. -Mosolyodott el.
-Mi? -Vontam fel a szemöldököm.
-Tudod... Minden 16-20 éves lánynak van valaki akivel együtt kell lennie, össze kell melegednie, és majd gyereket kell nemzenie, érted? Így maradhat fent a népünk Lizzy. -Lépett közelebb, és simított végig az arcomon. Elfintorodtam, amit nem vett nagyon jó néven.
-És hogy lehet, hogy te vagy itt nálam?
-Az a nő... Caroline az anyám. Én kértem meg. Kiszúrtalak a tömegből, és szóltam neki, hogyha már engem is kell valahova, akkor hozzád tegyenek. És nem hiszem hogy bölcs dolog lenne ellenkezned. Ismerem az anyám...Legalább adj egy esélyt. Szerintem jól megleszünk. -Győzködött. Egyáltalán nem voltam oda az ötletért, de nem volt más választásom minthogy rábólintsak. ,,az enyém vagy" -Hallottam a fejemből a hangot, mire felé kaptam a tekintetem.
-Ezt....te csináltad?
-Aha. Van egy-két dolog amit tudunk..olyan amit ti nem.-Mondta. Az övé vagyok. Aha...nagyszerű.
-És te...Itt fogsz lakni? -Kérdeztem.
-Nem. Én a saját részünkön lakom majd. Általában a napjaidat fogod velem tölteni, meg néhány éjszakát. De most elmegyek. Nézz szét a környéken, és érezd otthon magad. Most megyek, majd holnap találkozunk. -Mosolygott, majd elhagyta a szobámat és elment.
Mégegyszer körbe néztem a szobában. Tényleg nagyon szép volt.



Biztos anyuéké is nagyon szép. De inkább körbenézek az utcán. Látni akarom mi van a környéken. Leszaladtam a lépcsőn, egy pillantást vetve az ízléses konyhára, majd kimentem. Át sétáltam az óriási kerten, és a szomszéd házakat néztem. A miénk volt a legszélső. Mellettünk, egy göndör fiú lakott a családjával. Láttam ahogy a srác ideges fejjel ül az ablakánál. Komoly tekintete egészen ijesztő hatást keltett vibráló zöld szemei mellett. Ahogy meglátott, az ideges szempár kíváncsivá vált. Intett nekem, majd egy pillanaton belül már előttem állt.
-Harry. -Mosolyodott el.-Lizzy, igaz?
-Ahamm. -Bólintottam. -Honnan tudod?
-Kb, 20 perce hallottam rólad. -Kuncogott, mire én is halványan elmosolyodtam.
-Ismered Zaynt?
-Az egyik legjobb haverom már vagy 5 éve.
-És tudod merre lakik? -Siettettem, mire ajkain egy széles mosoly terült szét.
-Mivel családja nincs, így Liamékkel lakik.  -Válaszolt.
-És Liam?
-Szerencséd van. Csak a szomszédba kell menned... -Mosolygott, és a fejével a szomszéd ház felé biccentett. Elindult az irányába, és kis tétovázás után követtem. Ahogy egyre közeledtünk a ház felé, már láttam Zaynt. Épp az udvaron állt egy cigivel a kezében, gondolom ez kicsit megnyugtatta. Ahogy oda értünk bemutattak a Liam nevű srácnak is. Így legalább már három ember van akit a családomon kívül ismerek. Már magában ez is megnyugtató. Elmeséltem nekik, hogy rám erőltettek egy Adam nevű ufó gyereket, amire Zayn szélesen elhúzta a száját. Mindketten éreztük, hogy van köztünk valami. Bár nem ismertük egymást, a levegő forrt köztünk akárhányszor egymáshoz szóltunk. Különös volt. Azelőtt senki ilyennel nem találkoztam. Pont most, mikor egy Adam nevű lény lesz az, akivel együtt kell lennem. Már sötétedett, mikor a beszélgetésünknek a srácokkal vége szakadt. Harry ,,haza" ment és egy mosoly kíséretében Liam is bement. Kettesben maradtam vele. A szívem már a puszta gondolatától, hogy kettesben vagyunk is gyorsabban vert. Ültünk a fűben, és szótlanul néztük a fény távozását. Mivel nem volt külön nap, így nekem úgy tűnt, talán egy másik bolygó világítja meg ezt. Vagy nem tudom,. Igazából semmit nem értettem még. Azt tudom, hogy nekünk nem volt szükségünk szavakra. Ültünk egymás mellett, és éreztem ahogy a keze lassan súrolja az enyémet. Kirázott a hideg. Egy perzselő érzés futott végig a testemen. Különös volt. Sosem éreztem még ilyet. Tenyere az enyémbe csúszott, és ujjaink össze fonódtak. Eszembe jutott, hogy semmit nem tudok még Zaynről, és ő sem rólam, de ez nem számított. Azt hiszem ez lenne a ,,szerelem első látásra" dolog, amit mindig is hülyeségnek tartottam. Mégis, benne van valami, ami engem megőrjített. A világom fenekestül felfordult ma, de ebben nem csak az űrlények, hanem Zayn is szerepet játszott. Szinte éreztem magamon perzselő tekintetét. Láttam a szemem előtt a ragyogó barna szempárt. Ajkaim mosolyra húztam, és én is rá néztem. A világ megszűnt létezni körülöttünk. Éreztük, hogy ideje ismerni egymást, ezért kezdeményezte a beszélgetést. Nem tudom mi volt az idő járása ezen a bolygón, de földi idő szerint vagy 4 órát beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla, de ezek csak felszínes dolgok voltak. Tudtam már, Hogy a teljes neve Zayn Jawaad Malik, meg hogy 20 éves, és Bradford-ban született. A szülei egy tűzvészben meghaltak mikor 15 éves volt, innentől a barátjánál Liamnél lakott. És hogy nem hárman barátok hanem öten. Van egy Niall és egy Louis nevű haverjuk is. Ők nem messze kaptak házat. Emellett rengeteg infó került róla a fejemben, de tényleg úgy éreztem, ez semmi. Én az igazi belsőjét akartam ismerni.Szerintem ezzel ő is így volt. Beszélgetésünk nagy része nevetgélés volt. Fáradt voltam a sok dolog miatt ami ma történt. Ő is. Felálltunk a fűből, és elkísért egészen a házunkig. Egy nagy és szoros öleléssel váltunk el egymástól. Éreztem férfias dezodor illatát. Kellemes volt. Bementem és a szobámig meg sem álltam. Borzasztóan jó volt vele tölteni a fél éjszakát. Fáradtan álltam be a zuhany alá, majd befeküdtem a szokatlan ágyba, és lassan elaludtam.