Mikor kinyitottam a szemem, azt hittem menten szívrohamot kapok. Nagy fehér szemek bámultak kb fél centi távolságról. Ijedten ugrottam meg, mire elhajolt tőlem, és mosolyogva nézett.
-Jó reggelt! -Adam volt az.
-Mit keresel te ilyenkor a szobámban? -Fintorogtam.
-Akkor jövök ide, amikor csak akarok. -Kuncogott halkan, majd leült az ágyam szélére.
-Át szeretnék öltözni. -Mondtam, mire sóhajtott, felállt és kiment. Gyorsan átvettem a ruháim, majd jeleztem neki hogy vissza jöhet. Meg is tette. A szekrényemre pillantottam, ahol a vázában egy friss rózsa csokor állt. Adam-re néztem nagy szemekkel, aki szélesen elmosolyodott.
-Nem tudtam mi a kedvenced, így hát hoztam rózsát. Azt mindenki szereti. -Mosolygott.
-Köszönöm. Ez nagyon szép. -Mosolyogtam vissza. Magával ragadott a gyönyörű csokor, de ez sem segített megbarátkozni Adam gondolatával.
-Lizzy! -Dobta le magát az ágyra.-Tudom, hogy kicsit sincsen ínyedre hogy velem kell lenned, de könyörgöm adj egy lehetőséget, és bebizonyítom, hogy nem is vagyok annyira ,,gonosz". Semmit nem fogok siettetni, és mindent a te tempódban csinálok majd. Most, egyenlőre csak szeretnélek megismerni. És esélyt szeretnék, hogy te is megismerj engem mielőtt elítélsz. Eljöhetnél velem randizni, és akkor talán más lenne a véleményed. -Mondta. Csendben álltam vele szemben, és magamban hezitáltam.
-Na mit válaszolsz? -Mosolygott.
-Rendben.-Sóhajtottam, mire egy önelégült mosoly kúszott át ajkain. Az én gondolataim végig csak Zayn körül forogtak. A tudat, hogy akár egy percig is távol kell lennem tőle, megőrjített. Érdekes volt ez a kettőnk között tökéletesen érezhető vonzalom. Hisz csak alig ismerem őt. Ráadásul elég titokzatos személyiség, így a hosszú beszélgetésből sem tudtam meg róla túl sokat. Adam végig simított a vállamon, ami engem arrébb állásra ösztönzött.
-Menj le kajálni. Anyukád jó hírekkel fog szolgálni. -Mosolygott rám biztatóan, amit én egy elég halvány mosollyal jutalmaztam.
-Te addig elmész? -Kérdeztem.
-Igen van egy kis dolgom. De még valami... -Megragadta a kezem, és egy fekete kis gombot nyomott a gyenge bőrömbe a tenyeremen.
-Au! Ez mi a franc? -Fintorogtam, miközben végig simítottam a felületen, de az sima volt.
-A ti telefonnak nevezett készülékeitek nem működnek nálunk. Ha bárkivel beszélgetni akarsz, csak kinyitod a kezed, és egyenletesen tartod az ég felé. Akkor elő jön belőle egy holografikus kép. A készüléket mindenkinek ,,beszerelik", ezek felismerik egymást. Ha bárkivel beszélgetni akarsz, csak egymáshoz kell érintenetek, és utána már bármikor képesek vagytok elérni egymást.- Magyarázta. Csak bólogattam, mert ez az egész tényleg nagyon új volt még. Együtt lesétáltunk a konyhába. Adam kisétált az ajtón, és pedig leültem a konyha asztalhoz. Anyu leült velem szembe, és ajkain szétterült egy mosoly.
-Adam azt mondta lesz valami jó híred. -Vontam fel a szemöldököm.
-Igen, valóban. Reggel járt a házunkban Caroline. És mivel a fia pont téged választott maga mellé, így ,,kiemelnek minket" és kaptam egy munkát tanács elnökként. Ez itt nagyon sokat jelent.
-Igen, behálóznak. Nagyszerű.-Forgattam meg a szemem.
-Kicsim..Megtörtént. Nem tudunk mit tenni, túl kell élnünk. Nekem a családom a legfontosabb, és gondoskodnom kell arról, hogy tudjon itt érvényesülni. -Mondta kissé megtörten, amire rábólintottam. Az ajtón kopogás hallatszott, mire oda kaptam a fejem.
-Értem jöttek. -Mondta anyu, majd felállt, és elment a pár darab fehér szemű ürgével. Már első nap dolgozik? Érdekfeszítő. Semmi kedvem sem volt ebben az undormány házban maradni. ki mentem az utcára, ahol Zayn egyik haverjába botlottam.
-Szia ...öhh...Lami...vagy Lima...-Nevettem kínosan.
-Liam vagyok Lizzy, és neked is szia! -Nevetett, majd átölelt. Közvetlen emberke, ami nekem nagyon tetszik. Nagyon aranyos, ha valaki könnyen ismerkedik.
-Zaynhez készültem. -Mondtam.
-Ki gondolta volna?! -Nevetett, majd elkezdtünk arra felé sétálni. Mikor oda értünk, egy hosszú fehér hajú lányt pillantottam meg Zayn mellett. Beszélgettek. Gondolom mellé is kiosztottak valakit, de az nem lehet...nem. Egyszerűen nem. Képtelenség. Én...én..nem akarom, hogy ez így legyen. Zayn az enyém, és csak az enyém...Senkinek sem hagyom hogy hozzá érjen. Szeretem őt. -Totyorogtam kétségbeesetten, amit valószínűleg Liam látott is, mert átkarolta a vállam, és egy ,,nyugit" suttogott nekem.
-Mindannyiónk mellé kiosztottak valakit. Ez ellen semmit sem tehetünk. -Sóhajtott.
-Tudom, de akkor is én ezt...áh... -Fintorogtam és oda mentem Zaynhez. -Helló! -Erőltettem egy mosolyt. Zayn mosolyogva intett, majd arcon puszilt és átölelt. A lány mosolyogva nézett rám.
-Lizzy-Samanta, Samanta-Lizzy. -Mutatott be minket egymásnak, majd megnyalta ajkait és a szemeimbe nézett. A többi srác, akik már Liam mellett álltak, intettek neki.
-Pillanat. -Mondta, majd melléjük sétált. Együtt maradtam Samantaval, akinek hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról, és nagy fehér szemeivel bámult rám.
-Lizzy...Adam barátnője, mi? -Fintorgott.-Meg ne lássalak Zayn közelébe, mert gondoskodok róla hogy kinyúvadj cica. Én lennék Adam testvére. Egy szavamba kerül, és holtan fekszel egy helyben. Látom hogy Zayn és közted van valami. Ha jót akarsz magadnak, a családodnak, és legfőképpen Zaynienek, akkor gondold meg mit csinálsz!-Mormolta egy gonosz vigyorral, amitől belém fagyott a levegő. Zayn mellé sétált, nekem pedig elöntötték a szemem a könnyek. Halálosan megfenyegetett Adam testvére, és azt mondta bántaná őt. Mi lehet még rosszabb? Tényleg elegem van. Elég már. Mindenből. Harry mellém sétált, és átölelt.
-Mi a baj? -Nézett értetlenül, miközben gyorsan megtöröltem a szemeimet...
Drága olvasóim. Sajnálom hogy rövid, és hogy rég nem hoztam részt, de szüneteltettem a blogot. Ezután igyekszem részt hozni, szeretlek titeket!!!♥
